13. fejezet

-Hogy kerültem ide? -kérdezte Kagome, mire barátai körbeállták, és egymás szavába vágva mesélték el a történteket.

-Szóval Elanor mentett meg?- lepődött meg a lány.- De hát hogyan?

-Azt mi sem tudjuk. -felelték a többiek.

-És hol van az én megmentőm?- nézett körül Kagome, ám a lány nem volt sehol.

-Az előbb még itt volt.- mondta Miroku.

-Elanor, hol vagy?- kiáltotta Sango, ám nem jött válasz.

-Biztos úgy érezte, hogy itt már elvégezte a dolgát, és továbbállt. -találgatott Inuyasha.

-Ugyan már, hiszen azt mondta, hogy örökké velünk marad!- fakadt ki Kagome.

-Tudod, változnak az emberek. -sóhajtott Miroku.- Nekem úgy tűnik, hogy alighogy visszakapunk egy barátot, rögtön elvesztünk egy másikat.

Így hát a kis csapat újra útnak indult, és megint együtt voltak, úgy, mint régen. De nem gondolták volna, hogy ilyen rövid ideig élvezhetik egymás társaságát, és hogy a boldogságot nemsokára jeges rémület váltja fel

14. fejezet

Egy rémült lány futott az erdőben. Bal karja megsebesült, mégis görcsösen szorongatta vele az íját. Nem is tudta, merre kell mennie, csak rohant amennyire a lába bírta.

-Elanor! Elanor! ELANOR! -kiáltotta egyre jobban kétségbe esve, míg végül térdre esett és kitört belőle a keserves zokogás.

Ebben a pillanatban egy hófehér ruhába öltözött lány ugrott ki a fák közül, majd megállt a lány előtt.

-Na mi van Kagome, máris hiányoztam? Hiszen csak pár órája keltettelek életre.- mondta viccesre véve a dolgot, de amint látta, hogy komoly a helyzet, tekintete elborult.

-Mi a baj? -kérdezte Elanor megijedve.

-I… Inu… yasha -mondta Kagome a könnyeivel küszködve. Ekkor Elanor megértette.

-Átváltozott?- suttogta az engelion rosszat sejtve. A lány csak bólintott.

-Téged is megtámadott?- nézett Elanor Kagome karjára. A lány fájdalmas arcot vágott.- És most gondolom, Mirokuék ellen harcol...

A válasz csak egy újabb bólintás volt. Elanor idegesen felpattant, látszott rajta, hogy nem tudja, mitévő legyen.

-Hát jó. -szólalt meg pár másodperc múlva.- Megpróbálom észhez téríteni. Gondolom, ezért jöttél. -azzal egy bátorító mosolyt erőltetett magára.- Figyelj ide. Ne mozdulj innen. Maradj itt, amíg valamelyikünk érted nem jön. Ha egyikünk sem jön egy órán belül… akkor fuss! Ne gondolj ránk, mentsd a bőrödet! A legközelebbi falu pár mérföldnyire van innen, ott majd gondodat viselik.

Kagome nem értette, miért mond ilyeneket Elanor, hiszen ő nagyon erős és varázsereje is van. Abban a hitben volt, hogy az engelion egyetlen kardcsapással visszaváltoztatja majd Inuyashát, és megint minden rendben lesz. Ehelyett úgy néz ki, hogy a halálba küldte barátnőjét. Elanor után akart kiáltani, hogy ne menjen el, de a lány már nem volt sehol.

Eközben Elanor már úton volt barátai felé, de csak lassan haladt. Aztán érezte, hogy megérkezett, s a következő lépésnél már kint találta magát egy réten, de rögtön meg is fagyott a vér az ereiben. A fűben két alak hevert, az egyik a testével védte a másikat, miközben egy férfi állt előttük, és éppen végzetes csapást akart rájuk mérni.

-Inuyasha, neee! -kiáltotta rémülten a lány, majd a fiú felé indult.

-Elanor, menekülj, Inuyasha nincs magánál! -próbálta Miroku az engeliont maradásra bírni, de az rendületlenül haladt a démon felé.

-Igaza van a kis barátaidnak, menekülj inkább, amíg még van rá lehetőséged! -mondta Inuyasha, miközben egy kaján vigyor jelent meg az arcán, de rögtön le is hervadt róla a mosoly, mert a lány elé állt, így eltakarta előle Mirokuékat.

-Nem ölheted meg őket, ők a barátaid! -próbálkozott Elanor.

-Nekem nincsenek barátaim. -jött a hideg válasz, azzal megtámadta a lányt, aki épphogy ki tudott térni előle, de Inuyasha még így is megsebezte az oldalát. Elanor fájdalmasan a derekához kapta a kezét, majd szomorú szemekkel barátjára nézett. Eközben a hanjou lenyalta ujjairól az engelion vérét.

-Nagyon finom a véred. -mondta, de hirtelen fájdalmas arcot vágott. Az egész csak egy pillanatig tartott, és látszott, hogy Inuyashának melege lesz. A lány már semmit sem értett.

-Kérlek Istenem, csak még egyszer utoljára, hadd változzam át!- suttogta Elanor, miközben összekulcsolta a kezét, ám nem történt semmi. -Könyörgöm!- Elanorból a jólismert fény tört elő, majd átváltozott a Fekete Angyallá, kezében pedig megjelent az ezüst kard. Inuyasha először megdöbbent, majd elvigyorodott.

-Mégsem öllek meg…-kezdte a hanjou.

-És miért nem?- érdeklődött Elanor.

-…inkább asszonyommá teszlek. -mondta, majd a lány döbbenetét kihasználva elvitte a helyszínről.

15. fejezet

Inuyasha egy barlanghoz vitte Elanort, aki annyira megijedt, hogy még a védekezéshez sem volt elég lélekjelenléte. Mikor odaértek, a fiú ledobta a válláról az engeliont a hideg kőre.

-Itt vagyunk. -mondta a hanjou teljesen feleslegesen.

-Látom. -válaszolt a lány tettetett nyugalommal. Inuyasha egészen máshogy viselkedett, mint szokott, és ez a lányt megijesztette. A seb az oldalán rettenetesen fájt. Hirtelen köhögnie kellett, érezte szájában a vér ízét, ami a szája szélén vékony csíkban ki is csordult. 

"Uramisten, máris itt az idő?! Az nem lehet!" -így tűnődött magában, mikor Inuyasha odalépett mellé, felhúzta a földről, majd vadul megcsókolta. Alighogy szétváltak, Inuyasha egy pillanatra összerándult, majd a szeme sárgába váltott, de mielőtt Elanor jobban megfigyelhette volna, ismét a démon nézett vele farkas-, illetve kutyaszemet.

- Felforr a vérem a csókodtól. -mosolygott rá hidegen a hanjou, miközben a szemében valami furcsa fény csillogott: a lány utáni vágy. Ekkor, mint a villám, úgy csapott Elanorba a felismerés. Hát persze! Inuyasha a vérétől változott vissza, hiszen ő hercegnő, és a vére varázserővel bír! Hogy ez eddig nem jutott az eszébe! Gondolkodás nélkül cselekedett. Megfordult, és hogy a hanjou ne fogjon gyanút, lassan levette a felsőjét. Az becsukta a szemét, majd csókolgatni kezdte a lány nyakát, aki csak erre várt. Megjelent a kezében egy tőr, amivel hosszú vágást ejtett az ajkán, s mikor érezte, hogy a szájába folyik a vér, hátraarcot csinált, majd megcsókolta Inuyashát. Szerencsére a fiúnak nem esett le a trükk, így nem törte meg csókot egy jó darabig. Elanor érezte, amint Inuyasha teste forró lesz, s mikor kinyitotta a szemét, látta, amint a fehér tincsek lebegnek. Ekkor hirtelen megtörte a csókot. Inuyasha arcáról eltűntek a méregcsíkok, majd lassan kinyitotta aranysárga szemeit. A lány majdnem elsírta magát örömében, Inuyasha viszont értetlenül állt egyhelyben.

-Öhm, Elanor? Miért nincs rajtad ruha? És miért érzek vért a számban?- kérdezte undorodó fintort vágva.

-Nem lényeges. -jött Elanortól a válasz, majd magára kapta felsőjét és indulni készült, ám térdre rogyott. Inuyasha odaugrott mellé.

-Mi a baj? -kérdezte aggódva.

-Semmi.

-Biztos a seb miatt vagy ilyen gyenge. Ki tette ezt veled?- Elanor azonban nem válaszolt. A hanjou megértette a célzást.- Gyere, Kagome hozott szőlőt, attól majd meggyógyulsz.

-Nem fogok. Nem tudtok meggyógyítani. -mondta Elanor.

-Ugyan már, miért ne tudnánk?

-Mert nem a seb a baj. -válaszolta a lány.

-Akkor mi a baj? -Inuyasha már egyre jobban aggódott.

-Nem mondhatom meg.

-Ugyan már, nekem mindent elmondhatsz. -erősködött a fiú.

-De nem akarom elmondani.

-Én viszont végre hallani akarom!- kelt ki magából Inuyasha. Idegesítette ez a titkolózás.

-Hát jó! -most már Elanor is kiabált.- Eredetileg nem akartam elmondani, de te kényszerítettél rá! Azért nem tudtok meggyógyítani, mert amint felkel a Nap, én meghalok!

Inuyasha egy darabig meg sem tudott szólalni.

-Mi? -kérdezte végül.

-Ugyan már! Csak nem hitted, hogy miután átadom Kagoménak az egész lelkem, utána még sokáig életben maradok?! Mert ha igen, akkor nagyon tévedsz! Az a varázslat amit elvégeztem tiltott volt, mert aki elvégzi, annak a lelke élteti tovább a másik testét, és utána már csak egy napig élhet. Nemsokára felkel a Nap, és akkor én meghalok, mert nem élhetek lélek nélkül… Már minden tagom iszonyatosan fáj, bár, mondjuk nem tudom mit vártam.

Inuyasha csak hallgatni tudott. Szóval Elanor feláldozta magát Kagome kedvéért.

-De miért dobtad el magadtól így az életet? -kérdezte alig hallhatóan a hanjou.

-Azért mert sokkal jobban szeretitek Kagomét, mint engem. -mondta erőtlenül Elanor. Elővillant a hegy csúcsa mögül a Nap első bágyadt fénye. Szinte ugyanekkor Elanor előregörnyedve a hasára tapasztotta a kezét, fuldokolva vette a levegőt, majd visszaváltozott a gyengébb énjévé. Inuyasha ijedten nyúlt utána, így még sikerült időben elkapnia, majd az ölébe vette és villámgyorsan elindult vele a tisztás felé, ahol már barátaik idegesen várták, mikor érnek vissza, és főképp hogy melyikőjük. Inuyasha pislogott párat, mert a könnyeitől nem látott tisztán, majd halkan Elanor felé suttogott:

-Kérlek, ne menj el… Ne hagyj itt… Nem érdemled meg… Te nem…

16. fejezet

-Na végre, itt van! Újra a régi! -kiáltotta boldogan Miroku, mikor meglátta Inuyashát.- Képzeld, már Kagome is meg…- azonban nem tudta befejezni mondanivalóját, mert meglátta Inuyasha kezében az ernyedt lányt.

-Mi történt vele? -kérdezte döbbenten Sango.

Inuyasha elmesélte, amit az imént Elanortól megtudott.

-És most mit csinálunk?- tette fel a kényes kérdést Sango. Látszott rajta, hogy kezd elege lenni abból, hogy mindig ők járnak rosszul, valaki mindig a halálán van, miközben pedig Naraku erősödik.

-Hogy a fene állna belé és a tetves reinkarnációiba! Ezt is csak neki köszönhetjük! Miért nem lehet egyszer nekünk is szerencsénk?! -füstölgött a szerzetes. Úgy látszott, ő is pont arra gondolt, mint Sango.

-Vissza kell neki adni a lelkét. -mondta ki végül Inuyasha, mikor rápillantott Elanorra. Az engelion még élt, bár látszott rajta, hogy iszonyatos kínokat áll ki.

-De akkor én meghalok! -fakadt ki Kagome. A hanjou nem szólt semmit.

-Szóval így állunk, neked fontosabb a kis angyalka, mint én. Hát jól vésd az eszedbe, amit most mondok: SOSEM ADOM NEKI VISSZA A LELKÉT!

-Kagome…- a kis csapat nem jutott szóhoz. Ez nem Kagome, ő nem mondana ilyesmit.

-Mi történt veled, te nem ilyen szoktál lenni.

-Lehet, mert akkor még csak egy halandó voltam, de azzal, hogy EZ átadta nekem a lelkét, átadta az erejét is.- ebben a pillanatban koromfekete szárnyak jelentek meg Kagome hátán, majd ugyanolyan színű ruha jelent meg rajta, a szeme pedig égővörös színű lett. Elanor hirtelen kinyitotta a szemét.

-Eluralkodott rajta a sötét oldal- suttogta remegő hangon.

-Tévedsz, én mindig is ilyen voltam, csak most sokkal erősebb vagyok, és nem tudtok megállítani!

-Nem! Ez nem te vagy! Kérlek, térj észhez!- Elanor felállt, majd tett egy remegő lépést barátnője felé.

-Ne gyere közelebb! Még egy lépés, és szétszaggatlak! -fenyegette meg a Démon-Kagome.

-Nem tennéd meg. A barátnőm vagy…- Elanor lassan, de határozottan haladt a lány felé.

-Azt mondtam, maradj ott! -kiáltotta Kagome, majd egy fénynyilat küldött az engelion felé, ami súrolta az arcát.

-Látod? Nem tudsz bántani. De akármit is teszel, azt tudnod kell, hogy én…

-Ne mondd ki…- ekkor Elanor odalépett Kagome elé, lágyan átölelte, majd megjelent a testén két vakítóan fehér szárny.

-… nagyon szeretlek.- fejezte be végül. Ebben a pillanatban a két fehér szárny beborította mindkettőjüket. Pár másodpercig semmi, majd…

-Kagome- mondták megkönnyebbülve a többiek, ugyanis a szárnyak alól előtűnt a lány régi önmagában. Az engelion még mindig ölelte barátnőjét, de hirtelen enyhült a szorítás, és a földre esett. Mindenki köré térdelt.

-Kérlek, Elanor, vedd vissza a lelked! -kiáltotta barátnője felé Kagome.- Nem tudom, mi lesz, ha megint átváltozom!

-Ugyan, meg tudod csinálni. Én bízom benned.

-Nem, nem tudom!- de ezeket a szavakat a lány már nem hallotta. Kagome hangos zokogásban tört ki. Egyszerre forróságot érzett a testében. Ijedten nézett barátaira.

-Meneküljetek, megint átváltozom!

17. fejezet

Inuyasha, Sango és Miroku szélsebesen futottak az erdőben. Elanor meghalt. Kagome démon lett. És nem tudták megállítani. Egyszercsak Inuyasha lassítani kezdett, majd megállt.

-Inuyasha! -kiáltott hátra Miroku, majd ő is megállt. - Miért nem jössz?

-Itt van. -mondta a hanjou. A szerzetes arca elborult.

-Akkor készüljünk fel az utolsó harcra. -mondta, majd mindhárman egymásnak vetették a hátukat, és vártak. Félelmetes csönd ült a fákon. Aztán halk neszt hallottak. Lépteket. Lassan, de rendíthetetlenül közeledett feléjük. A halálos csöndben szinte sértette a fülüket, miközben egyre idegesebbek lettek: Hogy öljék meg a barátnőjüket?! Megrezzent egy bokor a közvetlen közelükben. Mindannyian odanéztek, majd nagy megrökönyödésükre egy fehér ruhás nő lépett ki mögüle. Elanor volt az. Mindhárman lejjebb eresztették fegyverüket.

-Te vagy az? De hát hogyan?- kérdezte megrökönyödve Sango. Elanor ránézett szomorú szemeivel.

-Mivel ő rendelkezett az én erőmmel, gondolom, mikor látta, hogy nem tudja megakadályozni az átváltozását, inkább úgy döntött, hogy megpróbálja visszaadmi a lelkem. Sikerült. Csak egy marék por maradt belőle.

-De legalább te élsz.- mondta Inuyasha.

-Egyébként azért jöttem csak ide, hogy elbúcsúzzam. És hogy bocsánatot kérjek mindenért. Minden az én hibám. Nem is tudom, hogy lehettem ilyen ostoba, hogy csatlakoztam hozzátok, hiszen csak bosszúságot okoztam, és Kagome is miattam halt meg. -zokogott a lány.

-Ne beszélj butaságot.- próbálta Sango vigasztalni.

-Most már látom, hogy hibáztam. - a lány arcán kényszeredett, keserű félmosoly jelent meg.- Hiba volt veletek tartani. Ezért halt meg Kagome. Hiba volt a halála után is veletek maradni, mert állandóan rá gondoltatok, és hogy miért nem mentettem meg. Aztán hiba volt életre kelteni, mert ezzel megint csak fájdalmat okoztam, és megint elvesztettétek őt. Hiba volt azt feltételezni, hogy bánni tud az erős, gonosz lelkemmel. Ezen kívül hiba volt azt hinnem, hogy helyettesíteni tudom őt. De a legnagyobb hiba az volt, hogy azt akartam, szeressetek. Ha csak egy kicsit is. Tudtam, hogy messze nem fogtok annyira kedvelni, mint Kagomét. Csak egy kis törődést, egy kis odafigyelést szerettem volna. De most már látom milyen naiv is voltam. Csak felfordulást okoztam az életetekben. Inuyasha, nagyon sajnálom, hogy Kagoménak miattam kellett meghalnia. Most már rájöttem, hogy rögtön oda kellett volna adnom magam Narakunak, akkor ez mind nem történt volna meg. - azzal a lány a szája elé kapta a kezét, majd sírva elrohant.